Komfortzónából való kilépés: Miért olyan nehézkes és miért olyan fontos?

Mi a komfort zóna és miért kényelmes ott "zónázni"? Mi történik, amikor kilépsz a komfort zónádból? Milyen pozitív és negatív dolgokat tartogathat? Miket tehetsz meg annak érdekében, hogy komfort zónád határa kiszélesedjen? Nos, ebben a cikkben mindezen kérdésekre választ kapsz.

Mi a komfort zóna és miért kényelmes ott "zónázni"?

A komfort zónát kényelmi zónának is nevezhetjük. Ez az a zóna, ami nem feltétlen jó, de nem feltétlen rossz, igazából nézőpont kérdése. Ebbe a zónába a megszokott dolgaink tartoznak, mint például: saját házunk, barátaink, munkahelyünk, megszokott közlekedési útvonalaink, szokásaink stb. Egyszóval a komfort zónákban kényelmesen érezzük magunkat, semmi váratlan vagy új dolog nem történhet velünk. Ellenben meg kell jegyezni, hogy személyiségünk csak akkor fejlődik, ha kilépünk komfort zónákból!

A legtöbb ember szinte soha nem vagy soha nem akar kilépni komfort zónájából, hiszen itt jól érzi magát és semmi stresszes, új, ismeretlen és nem kívánt dolog nem történhet vele. Persze, mint mindennek, ennek is meg van a maga ára. Az ára az, hogy amíg ezen az úton haladsz, addig nem fogsz tudni rálépni a fejlődés, a siker és a boldogság útjára. Már pedig,ha a sikerhez vezető útra akarunk rátérni, nem felejthetjük el, hogy ez az útnehézségekkel és kudarcokkal van megkövezve, ezért ha elakarjuk érni célunkat, ki kell lépnünk a komfort zónánkból! Ennek egyik legnagyobb akadálya a kudarctól való félelem. Tehát a félelem a komfort zónánk határának őrzője.

"Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök." (Paulo Coelho)

Mi történik, amikor kilépsz a komfort zónádból?

Az emberi társadalomban van egy szűk határokon belüli elfogadott gondolkodásmód és viselkedésmód, amihez ha hozzáidomulsz, mindenki békén hagy, és így maradhatsz a komfort zónádban. Ellenben, ha ismeretlen vizekre evezel, - azaz kilépsz komfort zónádból - akkor nincs garancia a sikeredre. Ettől gyakran előfordul, hogy elkezdünk tétovázni, mert túl nehéznek, túl kockázatosnak látjuk a helyzetet. Például: Céloddá vált, hogy jó előadóvá akarsz válni. Ezért úgy döntesz, hogy teszel célodért és ki akarsz állni egy ünnepségen nyilvános beszédet mondani, de ezelőtt még soha nem mertél ilyet tenni. Ekkor nyilvánvalóan lehet, hogy lesznek, akik őrültnek gondolnak, neveznek majd, hiszen ilyet még soha nem csináltál és talán nem tartanak alkalmasnak a feladat megoldására. Ennek ellenére Te mégis hiszel magadban és kiállsz nyilvános beszédet mondani. Történjék bármi, akár pozitív vagy negatív visszajelzés a közönség részéről, Te megtetted azt a hatalmas lépést célod érdekében, hogy elkezd fejleszteni előadási képességedet.

Amikor valaki kilép komfort zónájából egy adott szituációban, rögtön arra gondol, hogy mit fognak róla gondolni az emberek. Mit fognak gondolni, mondani szüleim, szomszédjaim, barátaim rólam, ha ezt megtudják? Vicces, hogy mi vagyunk egymás komfort zónájának határőrei. Lényegében egymást tartjuk fogva, hiszen mindenki megakarja mondani a másiknak mi rossz és mi nem, mi morális és mi nem. Mi jó neki, mit kellene, mit kell, és mit illene csinálnia stb.

Milyen pozitív és negatív dolgokat tartogathat?

Pozitív dolog az, hogy amikor kilépsz komfort zónádból, eltudsz kezdeni fejlődni. Így új dolgokat, tapasztalatokra, ismeretekre tehetsz szert, és ennek köszönhetően egyre szélesedik komfort zónád. Tehát ami eddig nem tartozott a komfort zónádba, mint a példában is, hogy kiállj nyilvános beszédet mondani, előbb vagy utóbb a sok gyakorlással egyre közelebbivé teszi komfort zónádhoz és később rutinszerűvé fog válni, és ekkor bekerül a komfort zónádba. Egyre jobban nő ettől az önbizalmad, fejlődik személyiséged és egyre sikeresebb leszel abban, ami eddig komfort zónád határán túl esett.

Magától értetődően negatív dolgokat is tartogat számunkra komfort zónánk elhagyása. Főként akkor, ha akaratunk ellenére kell kilépnünk belőle, mert egy helyzet vagy esemény arra buzdít minket. Ilyenkor gyakran a kudarctól való félelmet és szorongást érzünk, ami mellet jó pár negatív dolog is megtörténhet. Például megváltoztathatja - ebben az esettben negatív irányba - mások véleményét rólunk. Summa summarum, ha nem gyakorlod, akkor önbizalmad nem fog nőni, nem fejlődik személyiséged és egyáltalán nem leszel tőle sikeresebb.

Miket tehetsz meg annak érdekében, hogy komfort zónád határa kiszélesedjen?

Igazából a lehetőségek száma szinte határtalan, hogy kilépj a komfort zónádból, de én mégis írok neked néhány hasznos tippet, hogy legyen némi kiindulópontod. A következő tippek leginkább a példában szereplő előadási képesség fejlesztéséhez lesznek leginkább hasznosak, de szocializálódás szempontjából is hasznosak.

Használj olyan szavakat, amiket eddig nem mertél használni (nyilván itt nem csúnya szavakra kell gondolni).
Változtasd meg testbeszéded! Pl.: ha ez előtt feszülten karba tetted a kezedet társalgás közben, akkor most változtass rajta és enged le magad mellé, légy laza!
Beszélgess ismeretlenekkel vagy azokkal, akikkel általában nem szoktál.
Telefonon intézd el azt, ha valamilyen szolgáltatást szeretnél igénybe venni. Ne e-mailben!
Mesélj viccet egy ismeretlen társaságban, avagy üsd be telefonodba egy tetszőleges számot, majd hívd fel és mondj el neki egy viccet, majd kívánj szép napot neki.

Te milyen dolgokat szoktál csinálni, hogy kilépj komfort zónádból? Ha esetleg vannak hasznos tippjeid mások számára is, kérlek, oszd meg velünk.

https://www.sikerkozosseg.hu/cikkek/celtudatossag/komfort-zonabol-valo-kilepes-es-fejlodes

MIT TEGYÜNK HA TÉLI DEPRESSZIÓVAL KŰZDÜNK?

Ismét eljött a téli depresszió első tüneteinek megjelenési ideje. Vannak, akik pontosan tudják, hogy minden évben a tél közeledtével nehezebb hónapok elé néznek, de a legtöbb ember csak azt hangoztatja, hogy viszolyog a téltől. Valaki messze, meleg tájakra vágyik, néhányan viszont el is kezdikmegszervezni az egzotikus utazást.

A téli depresszió a leggyakoribb ún. szezonális betegség. Tapasztaljuk néha a nyárral, vagy tavasszal fellépő hangulati nyomot

tságot, levertséget is, de sokkal ritkábban. A téli depresszió spektrum-betegség, a tünetek intenzitása széles skálán mozoghat. Sokan pontosan előre meg tudják jósolni, hogy mikor fognak megjelenni az első tünetek. Enyhébb formában a mi égövünkön a lakosság 10-15 százalékát, súlyosabban 2-5 százalékát érinti. Az Egyenlítőtől távolodva egyre kifejezettebbek a tünetek.

Fontos tudni, hogy a téli depresszió csak egyike a lehangoltsággal járó hangulati betegségeknek. A depresszív tünetek és depresszióval járó pszichés betegségektöbbsége nem évszakhoz kötött. Az ősszel, tél elején jelentkező depresszív tünetek esetén is indokolt a diagnózis körültekintő felállítása.

A téli depresszió legjellemzőbb tünetei a következők:

· borús hangulat, negatív gondolatok, sötét jövőkép

· megnövekedett alvásigény

· állandó fáradtságérzet

· fokozott szénhidrát bevitel

· érdeklődés beszűkülése, visszahúzódás a társas- és párkapcsolatokból

· szexuális aktivitás csökkenése

· csökkenő koncentrációs készség és munkateljesítmény

· feszültségek, érzelmi zavarok

· mozgásszervi panaszok, pszichoszomatikus betegségek

· immunrendszer gyengesége

A tünetek jellemzően október végén, november elején jelentkeznek minden évben, és következő év tavaszával szűnnek meg. A tünetek súlyossága eltérő lehet. Aktuális életesemények, lelki történések, az átélt stressz mennyisége éppúgy befolyásolhatják, mint az ősszel mért napsütéses órák száma.

A téli depresszió jelensége szoros összefüggésben van az elmúlt évszázad viharos társadalmi átalakulásával. A falusi, paraszti életmód természetes velejárója volt, hogy az aratás, a termények begyűjtése után a tél a pihenés, a regeneráció időszaka lehetett. A természet lecsendesedésével egy időben az emberek is többet aludtak, kevesebbet mozogtak. Szervezetük felkészült a következő év megterheléseire.

A világítás általánossá válása, a városi életmód elterjedése radikális változáshoz vezetett. A nappalok tetszőleges mértékben meghosszabbíthatóvá váltak, a munka – és a szórakozás is – az éjszakába nyúlhat ma már. A média, a nyilvános szórakozóhelyek, a számítógép és az internet megjelenése ezt a tendenciát tovább erősítette. Ma már a téli aktivitás alig különbözik a nyáron tapasztalhatótól, mindenki szabadon élhet, - és visszaélhet – szervezete energiatartalékaival. Így elmarad a szervezet regenerációja, amely így kiszolgáltatottabbá válik a külső- és belső - megterheléseknek.

A téli depresszió mögött megfigyelhető biokémiai elváltozások állnak. A rövidebb nappalok, a napsütéses órák számának csökkenése a szerotonin szint csökkenéséhez és a melatonin mennyiségének emelkedéséhez vezet. Ezek a változások együttesen vezetnek a fent leírt tünetekhez.

Mit tehetünk, ha tapasztaljuk a téli depresszió tüneteinek jelentkezését?

Fontos, hogy igyekezzünk minél több időt tölteni a szabad levegőn, különösen napsütéses időben. A mozgást, testedzést is igyekezzünk a szabadban végezni /sportoláskor a felszabaduló endorfin ellensúlyozza a kedvezőtlen biokémiai változásokat/.

Törekedjünk az egészséges táplálkozásra. Fontos az vitaminok és ásványi anyagok, a fehérje bevitele, a szénhidrátok és zsír mértékének csökkentése.

Igyekezzünk napi ritmusunkat szabályozni, biztosítsunk időt a sport mellett a megnövekedett alvásigény kielégítésére. Törekedjünk a stresszhelyzetek megoldására, illetve elkerülésére, a feszültségek oldására. Ebben segíthet valamely relaxációs technika elsajátítása.

Természetes alapú feszültségoldó és antidepresszív hatású szerek /citromfű, orbáncfű, gyömbér, stb./ fogyasztása is kedvezően hathat.

Fényterápia rendszeres alkalmazása jótékonyan hathat.

Ha a tünetek kínzóvá válnak, és önerőből nem sikerül változást elérni, szakember segítségétérdemes kérni. A pszichoterápia mellett gyógyszeres kezelés is alkalmazható. Elsősorban szerotonin visszavételt gátló, vagy - az újabban kifejlesztett – melatonin rendszerre hatóantidepresszánsok, átmenetileg feszültségoldók adása javasolható.

Fontos tudni, hogy a szezonális pszichés betegségek, - így a téli depresszió – visszatérésére lehet számítani. Fel is lehet készülni a tünetek megjelenésére, el lehet kerülni, vagy mérsékelni lehet akár a gyógyszeres kezelés időben történő beállításával is.

https://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/15158/teli-depresszio-amikor-minden-nehezebben-megy

ŐSZINTESÉG ÉRTED VAGY ELLENED?

Ha az őszinteségről beszélünk, az első sztori, amit meg kell néznünk, hogy mi az, ami megnehezíti, hogy őszinték legyünk, vagy mi az, ami ellehetetleníti. A második pedig, hogy mit jelent, hogy hazudunk magunknak? A hazugságakkor keletkezik, amikor nem úgy ítéljük meg a dolgokat, amik történnek, ahogy tényleg megtörténnek. Például ha megérzed, hogy a pasid egy ideje nem figyel rád, akkor elkezded mondogatni magadnak: biztos azért, mert túlhajszolt, sok gondja van. Elkezdesz átsiklani a valódi információ fölött, mert annak észrevétele túlságosan fájna. A negatív dolgokat nem mered úgy átélni, hogy valójában voltak. Ilyenkor azonnal kifogásokkal takarózol: „Az a helyzet, hogy…” vagy „Az a baj, hogy…”, a legjobb pedig az „Igen, de…” Ezek a leggyakoribb példái annak, amikor valaki elkezd hazudni.

Az őszinteséget onnan is meg szokták közelíteni, hogy vajon mi lesz a másik reakciója? De attól a pillanattól, hogy csak arra tudsz gondolni, hogyan reagál a másik, akkor rögtön elkezdesz félni. Ha pedig félsz, akkor nagy valószínűséggel újra elkezdesz hazudni magadnak. A lényeg – és nem csak a párkapcsolatokban –, hogy magaddal el tudsz-e számolni? Mered-e a dolgokat úgy vállalni, ahogy megtörténtek? Amikor viszont elszánod magad abeszélgetésre, nagyon fontos, hogy hogyan kezded a mondandódat.

Először: Beszélhetek veled őszintén? Lehet, hogy nem lesz kellemes. Elengedhetetlen megkérdezni a másikat, hogy tényleg tud-e rád figyelni? Akár még egy megerősítés is jöhet: Biztos, hogy rám figyelsz? Mert engem egy ideje zavar valami. A benned felmerülő problémákra minél gyorsabban reagálsz, annál jobb, mert, ha túl sokáig tűrsz, akkor puskaporos hordó leszel, amikor egy kis negatív trauma is már óriási robbanást okoz.

A másik meg persze nem érti, hogy miért van ez az egész? Mert nem tudja, hogy előtte téged rengeteg negatív élmény ért már. Ha úgy érzed, hogy a párkapcsolatod másik fele nincs felkészülve, vagy nem tudja fogadni az őszinteségedet, akkor őt ajánlatokkal lehet tanítani. Például: Figyelj, nekem ez így nem jó. De csak az tud tanítani, akinek van viszonyítási alapja. Ha előzőleg már hazudott vagy hazudtak neki, és van egy tapasztalata arról, hogy miért fontos az őszinteség. Tehát ha van egy viszonyítási alap, és tudod, hogy a te tűrőképességed mennyi időben, akkor elmondhatod, hogy ez neked is rossz, meg neki is. Ha ez így folytatódik, nem tudsz rá felnézni. Ha tűrsz és nyelsz, akkor egy idő után már csak kelletlenül leszel vele, azt meg minek. Az élet olyan rövid. Az őszinteség és a felelősség itt kezdődik. Inkább vállalom, hogy egyedül vagyok, mint egy biztonságosnak vélt kapcsolatban.

Sokan úgy gondolják, hogy az őszinteség romboló lehet. Az őszinteség akkor ront a helyzeten, ha már előre elkezdek magyarázkodni, és vannak dolgok, amiket már az elején el kell elfogadni: a párkapcsolatban élő ember nem tulajdona a másik félnek. A legtöbb ember ezt elfelejti, mert csak önbizalomhiányból megy bele egy kapcsolatba, de akkor csak támaszkodás lesz belőle, nem szerelem. És ilyenkor sokan úgy vélik, hogy elrontják a vélt biztonságot. Lerombolják azt a mítoszt, hogy párkapcsolatban élnek, pedig már régen nem.

Adott helyzetben a másik reakciója emlékeztethet az önmagam meg nem valósított reakcióira. Miért nem valósította meg magát? Az önbizalomhiány miatt?

https://www.nlcafe.hu/eletmod/20110208/heti_csernus_szinteseg__erted_vagy_ellened/

Szorongás feloldása meditációval?

Fájdalomcsillapító, szorongáscsökkentő és depresszió ellenes hatásai is vannak a meditációnak, ráadásul közel olyan mértékben, mint a gyógyszereknek - ez derült ki egy nagyszabású kutatásból.

"Úgy találtuk, a meditáció gyakorlása csökkenti a pszichológiai stressz negatív hatásait" - mondta dr. Madhav Goyal, a Johns Hopkins Egyetem orvosprofesszora, a kutatás vezetője. "Ennek a bizonyítéknak a birtokában érdemes lenne sürgetni az orvosokat arra, beszéljenek a pácienseiknek a meditáció jótékony hatásairól. A kutatásban összesen 47 klinikai vizsgálat adatait vetették össze (ezekben közel 3500 alany szerepelt), és úgy találták, a meditációnak jótékony hatása van a depresszióra és a szorongásra, emellett pedig a fájdalmat is csökkentheti. A kutatás eredményeit a Journal of the American Medical Association című szaklapban ismertették.

Az eredmények ráadásul nagyon meggyőzőek: a meditáció hatásai és hatékonysága a gyógyszerekéhez hasonló - természetesen a kellemetlen mellékhatások nélkül, melyek sok embert visszatartanak attól, hogy gyógyszereket szedjenek.

A kutatásokat elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a "jelenre való tudatos koncentrálás" a leghatékonyabb (kevésbé hatékony az ún. transzcendentális meditáció). A szakértők azt is kiemelték, hogy a meditáció tanulható, gyakorolható és kellő türelemmel, odafigyeléssel bárki el tudja sajátítani.Nem találtak azonban bizonyítékot arra, hogy a meditáció különösebben pozitív hatással lenne az általános jóllétre, a koncentrálóképességre, a függőségekre, az alvásra vagy a testsúlyra - ezt dr. Goyal azzal magyarázta, hogy sokkal mélyebb kutatásokra van szükség ezeken a területeken.

https://www.hazipatika.com/eletmod/alternativ_gyogymodok/cikkek/meditacio_a_fajdalmat_es_a_szorongast_is_csillapitja/20140107111842

Énképzavar

Mindannyian belenézünk a tükörbe, amikor öltözködünk, tisztálkodunk és ellenőrizzük a megjelenésünket. Ez különösen igaz a tizenévesekre, akik éppen gyors növekedésen és testi változásokon mennek keresztül.

Tinédzserkorban a megjelenés nagyon fontos, mert az önbecsülés lényeges tényezője a külső. A szülők azonban azt akarják tanítani a gyermeküknek, hogy a külső még nem minden. A helyes testkép kialakítása magában foglalja a személyiség, a jellem, a képességek, az egyedi erősségeket és érdekek kialakulását. A szülők azt szeretnék, hogy gyermekeik értékeljék, ápolják testüket és legyenek büszkék arra, hogy hogyan néznek ki.

A gyerekek és az énkép

De nem mindig könnyű elégedettséget érezni. Sok tizenéves hasonlítgatja magát a TV-ben, az újságokban, a magazinokban látott modellekhez, sztárokhoz. Minden reklámban, legyen az smink, fogkrém, sampon vagy tusfürdő reklám, mindenütt elérhetetlennek tűnő szépségekvannak, és egyre jobban azt sulykolják belénk, hogy az embernek változtatnia kell magán, ha boldog akar lenni. A tinédzserek nagy része ráadásul nem is elégedett a külsejével, nagyon befolyásolja őket az, amit látnak.

Általában a tizenévesek mindig találnak valamit, ami nem tetszik magukon, de ez leggyakrabban nem okoz náluk túlzottszorongást. Mivel van mit csinálniuk otthon és az iskolában, elfoglalják magukat, és nem is gondolkodnak ezen.

De vannak olyan tizenévesek, akiknek a megjelenésük miatti aggodalmuk egyre szélsőségesebb és felkavaróbb. Annyira a vélt vagy valós hiányosságukraösszpontosítanak, hogy megszállottaklesznek a saját megjelenésükkel kapcsolatban.

Ha gyermekét állandóan bosszantja és foglalkoztatja a testi tökéletlensége vagy hibája, ez jele lehet az önkép zavarának.

Mit érdemes tudni a testképzavarról?

A testi önképzavar egy olyan állapot, amelyet rögeszmés és aggasztó gondolatok jellemzik, és az ebben szenvedőnek nyomasztó gondolatai vannak a testi hibáival kapcsolatban, sőt, csak arra a bizonyos hibára képes figyelni, nem lát mást. Ilyen lehet például a nagyobb orr, a rövid láb, a kis mell vagy az a tény, hogy nincs olyan tökéletes homokóra alakja, mint amit a TV-ben látott.

Az a tizenéves, aki önképzavarban szenved, csak úgy, mint a bulimiás vagy az anorexiás, megszállottan figyeli és ellenőrzi a testsúlyát. A testsúly miatti aggodalom az, ami gyanakvásra ad okot a szülőnek, hogy gyermekével valami nem stimmel. Az önképzavarban szenvedő aggódik, mert, mondjuk, a haja vékony szálú, az arca sebhelyes, a szemei nem pontosan azonos méretűek, az orra túl nagy vagy az ajka túl vékony.

A beteg önmagáról negatív képet fest, beképzeli a csúnyaságát. Olyan apró hibát nagyít fel, amelyet mások úgy vélnek, hogy ezek nem is hibák, vagy egyszerűen mások észre sem veszik azokat. A rögeszmés aggodalmak eltorzítják minden egyes apró tökéletlenségét. A beteg önmagáról kialakított torz testképe okozza a betegséget.

Rögeszmés viselkedés

Az önképzavarban szenvedő rögeszmésen viselkedik, mert csúnyának látja egyik-másik testrészét. A rögeszmés viselkedésével próbál enyhíteni a megszállott gondolata miatti feszültségen. Például, ha egy lány csúnyának tartja az orrát, akkor folyamatosan szükségét érzi annak, hogy belenézzen a tükörbe és ellenőrizze a külsejét, vagy rögeszmésen sminkeli magát, vagy mindenkit megkérdez maga körül, hogy szerinte is csúnya-e az orra.

Számára a kényszeres cselekedet megoldást nyújthat a szorongás ellen, de csak egy kis ideig. A kényszeres cselekedetre erős, ellenállhatatlan kényszert érez. A beteg szinte mindig érzi ezt a kényszert, amely sok idejét és energiáját vehet el. A beteg úgy érzi, hogy a kényszeres viselkedés az egyetlen, amellyel oldani lehet a feszültséget.

Egyes betegek megpróbálják nem hasonlítgatni magukat másokhoz, igyekszenek nem otthon maradni, és nem takargatni a hibáikat, vagy megpróbálják magukat más szemszögből nézni a tükörben.

Mi okozza testképzavart?

A szakemberek a testképzavar pontos okát még nem tudják, de feltételezik, hogy a betegség összefüggésben lehet a szerotonin nevű anyaggal, amely az agy egy kémiai ingerületátvivő vegyülete. A szerotonin hibáztatható egyéb betegségek, mint például a rögeszmés-kényszeres viselkedési zavar (OCD), a depresszió és néhány táplálkozási zavar kialakulásáért is. Ezek a betegségek és a testképzavar genetikai hajlama is feltételezhető.

A kényszeres viselkedés hozzájárulhat olyan szokások kialakulásához is, amely erősíthetik a tüneteket. A társadalom által közvetített üzenetek is hozzájárulhatnak a testképzavar kialakulásához. Ezek az illető aggodalmait megerősíthetik. A társak csúfolásai, kritikái, megjegyzései, ugratásai az egyén külsejével kapcsolatban mind-mind hozzájárulhat a testképzavar kialakulásához.

A testképzavar gyakoriságát nehéz megállapítani, mert sok beteg nem hajlandó beszélni a gondjairól és nem hajlandó segítséget kérni. A betegség általában tinédzser korban kezdődik, és ha nem kezelik, akkor felnőtt korra is megmaradhat.

A rögeszmés gondolatok és cselekedetek megmérgezhetik az illető mindennapjait. Atestképzavarban szenvedő állandóan feszült és nyugtalan a megjelenése miatt. Szinte minden idejét és gondolatát ez tölti ki, így nem is tud odafigyelni az iskolára, a barátokra, a családra, a tanulásra. A tini a „hibás” testrészét mindig igyekszik eltakarni, ruhával, sminkkel stb. Az elfedés nemcsak időt, de pénzt is elvehet a betegtől.

Előfordulhat az is, hogy a testképzavarban szenvedő tini nem is jár iskolába, és teljes elszigeteli magát az emberektől. A beteg depresszióba eshet és súlyos esetben még az öngyilkosság gondolata is felvetődhet benne.

A testképzavar kezelése

Ha aggódik, hogy gyermeke testképavarban szenvedhet, besszéljen orvosával vagy egy tapasztalt pszichológussal, pszichiáterrel, és kérdezze meg, hogy ilyenkor mi a teendő. Az alapos kivizsgálás segíthet kideríteni, hogy mi okozhatja a stresszt, és hogy valóban testképzavar állhat-e a problémás viselkedés hátterében.

A testképzavart lehet kezelni pszichológus vagy pszichiáter segítségével. A terapeutamegpróbálja kideríteni, hogy mi állhat a testképzavar hátterében. Néha, de nem mindig gyógyszert használ a kezelésnél. A terápia kemény és időigényes munka. Sok-sok türelem, kitartás és akaraterő szükséges hozzá. A családtagok támogatása sokat segíthet a beteg gyógyulásában. A terapeuta gyakran a szülőt is bevonja a terápiába.

Segítsen a testképzavar leküzdésében!